Júdás fája

A5 rajzlap

Gel pen  

Gizella Geresits Azt hiszem, itt tetten érhetem a megszemélyesítés misztériumát, amely vizuális

művészetedben eddig számomra megközelíthetetlen titoknak és megfejthetetlen rejtélynek tűnt. Ugyanis a megszemélyesítés (perszonifikáció) a nyelvi jelek tükrében erős evidenciával "működik", nem szól másról, minthogy igékkel-igenevekkel, melléknevekkel -- stílus-szinten: metaforákkal, szimbólumokkal -- élővé, sőt, személlyé avatjuk, sőt, lélekkel felruházzuk az élettelent, de a natura elemeit is, mint a fenti képeden. Itt a megszemélyesedés sokkal összetettebben adódik a következő látvány-elemekből: lecsupaszítottság (Még a rügyek is elfonnyadtak!), nemcsak megtörtség-összeszáradás, hanem letörtség is látható, az ágak hiányzó részeiből következtethetünk a láthatatlanra is. (A költészetben német teoretikusok ezt Lehrestelle-nek, nem hiteles fordításom szerint az "üresség állításá" nak nevezik.) Némelyik görbült ágdarab reumás ujjra emlékeztet, és a hanyagul-ferdén odakötött (Már levágott!!) madzag "sem semmi"! És a legszomorúbb: a

földbe a gyökerek arányosan-erősen kapaszkodnak, de a Magasság megtépázta, letördelte a tar ágakat...

Bocsánat az okoskodásért, de képed jelentés-anyaga nagyon gazdag! Idő-spórolók ne engem

hibáztassanak! Gratulálok, Ferikém! Szükségünk van a láttatásnak erre a brutalitására, meg arra is, hogy

meglássuk: egy ágacska (baloldalt) támaszkodni akar a másikra...