FÉNY Fekete karton / pasztell Gizella Geresits Van ennek a pasztellnek egy kistestvére is, amely ugyancsak "beszédes", de az ott felidézett valóságdarabon még a klasszikus realizmus tekintete nyugszik. Itt a látható és a láthatatlan úgy találkozik egymással, mintha egy képi metafora világába lépnénk a szimbolizmus felé. A sötét szobába a kemény kontúrú régi ablakon úgy árad be a fény, hogy egyszerre láttatja az áradás szakadozottságát s egyszerre az omló vakolatot. Ez szinte megállítja a fény mozgásának finoman jelzett vízszintes irányát: már semmi mást nem látunk, csak a remegő fényt, amely gyöngéden érinti az ablaknyílást, majd mint a vízesés, függőlegesen omlik alá a kimarjult falon... Gyönyörű! Gizella Geresits Drága Mester! Ide mentettem, hogy kellő időben írhassak róla! Ez a kép olyan számomra, mint egy vizuális vers, amelynek --Olvasva is! -- történése van. Igen, mert e rendkívül szűk tematikájú grafitnak mindössze 3 tárgyi eleme van: árnyékos, sötét fal, ablakbenyíl...