FÉNY


Fekete karton / pasztell

Gizella Geresits

Van ennek a pasztellnek egy kistestvére is, amely ugyancsak "beszédes", de az ott felidézett valóságdarabon még a klasszikus realizmus tekintete nyugszik. Itt a látható és a láthatatlan úgy találkozik egymással, mintha egy képi metafora világába lépnénk a szimbolizmus felé. A sötét szobába a kemény kontúrú régi ablakon úgy árad be a fény, hogy egyszerre láttatja az áradás szakadozottságát s egyszerre az omló vakolatot. Ez szinte megállítja a fény mozgásának finoman jelzett vízszintes irányát: már semmi mást nem látunk, csak a remegő fényt, amely gyöngéden érinti az ablaknyílást, majd mint a vízesés, függőlegesen omlik alá a kimarjult falon... Gyönyörű!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon