Eloldozva

Fabriano A4 papír

LYRA grafit

Interneten talált kép feldolgozása

Gizella Geresits

Valóban gyönyörű! Gondoljunk bele! Ha ezt a tárgyi részletet a valóságban látnánk, eszünkbe sem jutna felkiáltani: de szép! Látnánk egy majdnem-rozoga ajtót, és elmennénk mellette. Azonban itt a művészi látásmód hajolt közel az egyáltalán nem esztétikus és költői tárgyhoz. Mit fedezett fel? A fa egyik lényegiségét, erezetének gyönyörű hullámvonalát és a matéria rendbeszedettségének, természetességének szép párhuzamait. (Ám ott vannak az idő, a kopottság szétszórt foltjai is.) Aztán meglátjuk az emberi beavatkozást, az erőt, a stabilitást a derékszögek illesztésében -- a részletben az egész ajtó megépítettségét szemlélhetjük, a célszerűség masszív geometriáját...És ismét a legyezőszerű, gyönyörű hullámvonalakra cikáz a szemünk, igen, a természet szeszélyes szabadsága... De nézd! Ismét egy kontraposzt: a faerezet lágy "legyezővonalai" mellett ott a kemény fémből kikalapált csipkézett (!) kovácsoltvas borítólemez. Belőle nem kulcs mered ki, hanem az egyáltalán nem kulcslyukba illő vaslánc -- lakat nélkül. A zártságból valóban "eloldva"...ajtó, épület, ember..