Szentadorjáni ablak

A4 90G PAPÍR

LYRA 2B,8B grafit

Gizella Geresits: 

 Gyönyörű! Heidegger jutott eszembe, az 1920-as években tartott előadásának indító gondolata. (Talán mert mindent az örökkévalóságból igyekszem gondolatilag megközelíteni. Persze, hol sikerül, hol nem.) Valahogy így fogalmaz: abban az esetben, ha az idő lényegét az örökkévalóságból kapja, akkor magyarázatunkban onnan is kell kiindulnunk. Itt a képen az idő lényegisége a behatároltság, a romlandóságnak kitett itt-lét (Dasein) Ahogyan a málló vakolat feltárja a szisztematikusan egymásra építkezés Rendjét a téglák szép geometriájában, ahogyan a faragott ablakkeret homlok-cirádájában ott a szépség és gondosság vágya, és az ablakon belül az odaképzelhető valamikori lélegző élet... Ám az ablakot rács borítja, a függöny szakadozik, de a Rajzoló megengedi, hogy azt a "függöny"-t az üveg elé halmozott léceknek is vélhessük, de ezek is, félig eltakarják a kilátást. Málladozik az ablakot támasztó téglasor is, amelyre szívesen mondanám: az ablak koronája. És íme, a kompozíció nem is olyan rejtett geometriája: fölfele a három-osztatú képsíkban váltakozó ritmusban látható a Romlás, a lecsupaszítottság! 4 fehér, még vakolattal borított falrész, és 4 téglás rész. (Közülük egyen nem véletlenül derengenek át a téglák vonalai!) Aztán Itt-ott száraz levelek az ablakban és a fal tövében. A Rajzoló a mesteri komponálással is súg nekünk: az alig-élt tárgyak és a házból kiholt valamikori emberek életében közös lényegiség a mulandóság, az itt-lét (Dasein) visszahozhatatlansága. Mi az, ami életben marad? Ami kilátszik, felsejlik a Romlandóság takarásából, mint a téglák geometriája a vakolat alól? A Mérték, a Rend, az alig, de még látható Szépség. Az anyag atomjaira esik szét az itt-létben, de honnan jött ez a három, és hova megy?